|
okt. 29 2012    |
  A Rockváltó következő zenekara, az Angertea. Náluk épp aktualitás hegyek vannak, hiszen szeptemberben jelent meg a legújabb lemezük, és nemrégiben egy új klippel is előrukkoltak. Kérdéseimre Mihály Gergely válaszolt. Szép hosszú története van a zenekarnak, nézzük is rögtön az első és a második lemezt! Míg a 2001-es Lélekvágy magyar nyelvű nótákat tartalmaz, a 2006-os albumon már angolra váltottatok. Mi volt ennek az oka? Igazából ezt főleg magunk miatt csináltuk! Úgy éreztük, hogy ez a zene sokkal jobban szólna angol szövegekkel! Szóval az összhatás valahogy jobb lehet így! Meg persze szerettük volna, hogy a zenénket ne csak itthon hallgassák az emberek, hanem külföldön is! 2011-ben egy 3 lemezre szóló szerződést írtatok alá a norvég Smash Fabric Records-al. Miért választottatok külföldi kiadót és miért pont ezt? Nem kimondottan "metal" kiadó. Több kiadóval is tárgyaltunk, de a Smash Fabric ajánlata és hozzáállása tűnt a legpozitívabbnak! Nagyon nyitott és agilis emberek dolgoznak a cégnél, és pont a szerződéskötés idején tágították a határaikat, és döntöttek arról hogy a jövőben rock zenekarokkal is foglalkozni akarnak! Mi voltunk az első ilyen jellegű próbálkozásuk, de úgy gondolom egyik fél sem bánta meg a döntést!   A szerződés óta eltelt másfél év. Mik a tapasztalatok, mennyit tudtatok ebből a kapcsolatban profitálni mind anyagilag, mind erkölcsileg. Anyagilag annyit, hogy állták az új lemez felvételeinek 90%-át, pluszban 50%-ot kapunk az eladásokból! Azt hiszem ez a mai világban nagyon kedvezőnek számít! Erkölcsileg is pozitívan jöttünk ki a dologból, mert sokan a külföldi szerződésünk alapján figyeltek fel ránk, és azt vettem észre, hogy azóta sokkal komolyabban vesznek minket a nemzetközi sajtóban is! Például a Blabbermouthra, ahová azért nem egyszerű bekerülni, manapság rendszeresen felkerülünk a híreinkkel! Mi a helyzet itthon? 16 éve létezik a zenekar, milyen sikereket könyveltetek el e hosszú idő alatt? Itthon nagyon változó a helyzet! Érzethetően többen vannak a koncertjeinken, mint pár éve, de ez soha nem lesz egy sikertörténet idehaza! Az emberek többsége itthon szerintem nem elég nyitott. Ha megnézed, hogy milyen zenék menők, azt láthatod, hogy a “nagy” Magyar zenekarok eléggé egy sémára dolgoznak. Ez a túlzottan lebutított, szájbarágós világ nagyon távol áll tőlünk. Nem mondom, hogy ez rossz dolog, mert az ember, ha végigdolgozza a hetet, nem biztos, hogy arra vágyik, hogy még a zenén is agyalnia kelljen otthon a fotelben. Szóval, amit mi játszunk, az a rockzenén belül is eléggé rétegnek számít, de azért azt túlzásnak tartom, amit több helyen felhoznak velünk kapcsolatban, hogy annyira nehezen emészthető ez a zene! Igen, oda kell rá figyelni, és háttérzenének nagyon nem alkalmas, de ha mondjuk, meghallgatod 3-4 alkalommal, tuti, hogy találsz benne fogódzót! Szóval egy hasonlattal élve, ez egy jó kiadós házi ebéd, egy gyors éttermi kajával szemben! De egyre elégedettebb vagyok az itthoni helyzetünkkel is azért, mert szakmailag nagyon meg vagyunk becsülve, ami legyezgeti a hiúságunkat!  A kezdetektől az eredeti felállásban zenéltek. Ez elég ritka dolog manapság. Hogy sikerült? Ez egy nagyon régi, óvodáig visszanyúló barátság eredménye! Szerencsések vagyunk, mert egy az, hogy egymás mellett nőttünk fel, a másik meg, hogy egyikünk sem primadonna típusú ember! Szóval nincsenek hatalmas sértődések, és ha van valami feszültség közöttünk, azt emberi hangon meg tudjuk beszélni egymással! Meg nem játszik minden tag ötmillió másik zenekarban, hanem ez az egy az, amit tolunk, de ezt 100%-os odaadással! Mit csináltok, amikor nem zenéltek? Ottó dobosunknak egy ruhásboltja van, és ott tevékenykedik a barátnőjével! Migi egy klubot üzemeltet Nagymágocson, én meg angoltanár vagyok egy gimnáziumban! Amúgy meg szeretünk nagyokat zabálni, meg bulizni! Mivel ez a Rockváltó, tovább kellene adni a stafétabotot egy zenekarnak. Melyik legyen az? Legyen a VL45! Boltsek Andrea |
