![]() Jövőre lesz 30 éves a zenekar. Mi tartja életben az Orfeust? Igazán? Minden túlzás nélkül? Én! Nem fellengzés, de aki ismer, tudja, hogy a zenében maximalista vagyok. Én még, ilyen időkben nőttem fel. Ilyen példák voltak előttem, az akkori elöljáró bandák profizmusa, hozzáállása. De azt gondolom, a magán életben, is mint ember, ilyen vagyok. Valamit vagy csinálok 1000%-on, vagy nem. Nálam, ilyen tesze-tosza molyolás,,, zenélgetünk, na az Nincs! Ezerrel, előre... És hát a társaim, azért veszik a lapot..... néha kissé talán nehezen... de együtt vagyunk... de ezt ők tudnák igazán, elmesélni.... ( max, cenzúrázom.. hihi.......))) A mai rockzene kedvelők nagy többsége (szerencsére) még nem élt, vagy nagyon kicsi volt 1988-ban. Mesélnél a kezdetekről? Hát igazán, lehet hogy a dátum, 1989?.Valami ilyesmi, vagy 1988? Talán még a középiskola utolsó évében volt.. ültünk a suli lépcsőn, és akkor találtam ki, hogy csinálok, egy Rock bandát. Előtte már volt nekem suli zenekarom, de az olyan kis könnyed volt, Beatles, Illés, dalokkal...- no és oda fordultam Farkas István Ricsy barátomhoz és azt mondtam, te leszel az énekes.... aztán utána, össze szedegettük, így-úgy a többi emberkét valahogy, ami azért nem volt könnyű. Tudod, akkoriban azért nem volt oly egyszerű felszerelést venni, beszerezni..de megoldottuk... s elindult a dolog. Nyilván, nem volt akkora zenei tudásunk még a Rock-ban, így lemezekről, élő koncertekről, a hazai kedvenc bandáink dalait szedtük le, illetve a külföldi nagyok dolgait is, legalább is jó magam, én már akkor is kacsintgattam a kinti dolgok felé. Mert jócskán előbbre tartottak, és ez mai is így van, így tanultunk, nem volt még Youtube, meg Internet, de addig küzdött az ember a hangokkal, míg össze jött. Én, már ekkor is írtam dalokat.... talán ez, vele született tulajdonsága az embernek...gondolom én, de a mai napig, egyfajta belső késztetés, vagy ilyesmi. Ki kell írni magamból a dalokat....különben megbolondulok... ez nálam, ilyen. De nem vagyok őrült... vagy mégis?... No szóval, így ment előre a szekér, tagok jöttek-mentek, kinek hogy volt erre affinitása, de a linkeskedést, soha nem szerettem. Sok embert lecseréltem, pont ezért. De tudod?.. az 1000 % ! Aztán katonaság, az t elég rosszul éltem meg, hisz elvettek 1 évet a zenekari életemből. De aztán utána újra előre, újabb tagokkal s ekkor tájt ismertem meg az Oszit, Oszter Dés Tamás énekest, ez 1991 körül volt, s azóta is itt van mellettem, ha volt is kisebb nagyobb leállás, de a mai napig együtt vagyunk. Valahogy, oka van! Azt gondolom, semmi nincs véletlenül. Akik, mára már nem játszanak, valamiért abba hagyták, és ugye ilyenkor jönnek a kifogások, család, stb...de aki igazán ezt csinálni akarja, ott nincs kifogás, csak előre van... és nem szeretem a kifogásokat, mellé beszéléseket. Csak előre van! Tovább... |