Hír: Nagy Karácsonyi PunkÜnnep a Dürerben - Koncertbeszámoló
(Kategória: Koncertbeszámoló)
Küldte: Andrea
szombat 26 december 2015 - 13:56:34


December 19-én, szombaton rendezték meg a IX. Punk Karácsonyt a Dürer kertben. Ez egy mindig nagy érdeklődéssel járó esemény, mert a műfaj hazai krémje mindig fellép. 12 zenekar 2 teremben.

Mielőtt részletezném az eseményeket, előzetesen leírnék pár lényeges dolgot, hogy miért szánom rá magam egy ilyen beszámoló megírására. Azt tudja mindenki, hogy általában a rock koncertekről vagy híresebb külföldi előadó budapesti fellépéséről rengeteg beszámoló készül, amit helyesnek tartok. A punk műfaj valahogy mostohagyereknek tűnik, mivel 1-1, 25 éves, 35 éves stb. jubileumi koncertet leszámítva nem írnak sehol az eseményekről. Én egyszer egy nagyon jól sikerült fesztivál (már nem emlékszem, hogy melyik volt) írtam először, a magam szórakoztatására.

Akkor rengetegen kértek, hogy ne hagyjam abba, tetszett nekik a beszámoló. Ezért döntöttem úgy, hogy néhány punk buliról írok. Leszögezném, hogy nem vagyok újságíró, affinitásom sincs hozzá. Emellett zenekritikus sem vagyok, és mivel a punk műfaj nem a virtuozitásról szól, ezért mélyebb zenei elemzésekbe sem merülnék bele.

Először is nagy köszönet Horváth Lacinak, a szervezőnek, aki segített abban, hogy gondtalanul közlekedhettem a nézőtér, a backstage és a színpad között mindkét teremben. Így sok jó fotót tudtam készíteni.

A 17 órás kapunyitás előtt ott álltam a Dürer előtt, okulva a Picsa 25 éves bulijából, ahol a Dózsa György útig állt a sor. Szerencsére ez nagyon korán kezdődött és mivel a nagyobb bandák este 10 előtt nem léptek színpadra, nem volt nagy tömeg még. A koncertek kezdetére már csőre volt töltve a fényképező és a kamera.



A kis teremben kezdődött a műsor, a pécsi Dirty Dawn zenekar esett neki a dobhártyáknak. Először láttam őket élőben, bár nem voltak ismeretlenek, ugyanis ifj. Budavári Zoli innen igazolt át a szekszárdi Don Gatto-ba. A koncertről csak annyit, hogy élőben jobban tetszettek, a hardcore műfaj kedvelőinek igazi csemege volt.

A zeneszámokat ritkán fogom részletezni, mert akit igazán érdekel, az megnézheti a setlistákat, feltöltöttem szombaton őket.A nagyteremben a psychobilly egyik hazai képviselője kezdett a Yellow Spots, immár lányok nélkül. Hogy miért hiányoztak a lányok? ....majd 9 hónap múlva leírom. Sárga rockabilly szerkóban léptek fel, igazi színpadi show-val. Lehet, hogy nem voltak annyira látványosak, mint a csajokkal (persze, hogy nem), de zeneileg most sokkal jobban tetszettek. Valószínűleg sokat számított az is, hogy most nagyszínpadosok voltak, nem úgy, mint pár éve. Itt nagyobb volt a mozgástér. Egy-két elemet ellestek Bill Haley Comets nevű kísérőzenekarának show-jából is. A közönség élvezte, ráadást is kértek.

A kisterembe már játszott a miskolci Banal Brutal, mikor odaértem. Őket abszolút nem ismertem, ezért így elsőre arra gondoltam, hogy valami hörgős, brutális hardcore-ban lesz részem. Ezzel ellentétben inkább valami alternatív zenét hallottam, punkosabb betétekkel néhol. Úgy gondolom, hogy még meg kell párszor hallgatnom, hogy véleményt formáljak.
Az ETA következett a nagyteremben, megint új felállással, ami aggályokat szült nálam, ugyanis 4-5 alkalommal láttam a zenekart, amióta újra összeálltak és nem voltak meggyőzőek. Az öltözőben mondta nekem Sáthy Robi, hogy most új dobos van és figyeljem meg, hogy milyen jó lesz. Nos, nekem előtte sem a dobbal volt problémám, csak olyan fáradtnak tűntek. Most már bátran kijelenthetem, hogy az est pozitív szenzációja volt az ETA. Sokkal fiatalosabb lendülettel nyomták a nótákat, mint eddig, az új dalok is odacsaptak és a közönség rögtön bezsongott. Remélem, hogy ugyanilyen lendülettel folytatják tovább a koncertezést.

Közben a kisteremben elkezdődött a Barackca műsora. Én úgy terveztem, hogy ők lesznek az egyik, akiket videóra veszek, de már ment a műsor, mire odaértem, másrészt a pogozó tömegben sansztalan lett volna. Előretolakodtam fényképezni, ami nem tűnt veszélytelennek, mert nagy volt a lökdösődés. Ez várható volt, hisz a zenekar elég üde nótákat tol. Észrevettem, hogy a rajongók állandóan, mászkálnak fel a színpadra, és egy alkalommal kihasználva én is felugrottam, megóvva a fényképezőmet a veszélytől. Mint később kiderült, a karszalagommal amúgy is felmehettem volna a színpadra. Csináltam is fotókat odafenn és a közönséget is belevettem néhány képbe. A zenéről annyit, hogy keményen nyomták az ismert nótákat, a terem is megmozdult. Szokásos énekeltetés a Ja wohl, Ich liebe Alcohol című nótájuknál. Összességében nagy sikerük volt.

Mielőtt írnék a következő zenekarról a nagyteremben, elmondanám a számomra egyetlen negatív észrevételt. A nagyszínpadon állandóan nyomták a füstködöt, ami miatt sokszor nemhogy nem lehetett jó képeket csinálni, de a közönség sem látta jól a zenekarokat, és ahogy egy-két zenésztől visszahallottam, ők se látták a közönséget.

Nem volt ez másként a következő fellépővel sem, a Fegyelmező Részleggel sem. A rendezők beengedtek a színpadot és a közönséget elválasztó kordon közé, de nem osztott, nem szorzott a köd miatt. Végül sikerült néhány jobb kép. A zenekar ugyanúgy nyomta a nagy slágereket, ahogy megszokhattuk, színpadi show nélkül, de mégis látványosan. Most sem maradt ki a közönség énekeltetése, több nótában is éltek vele. Hozták a szokásos jó színvonalat. A Lázálom című feldolgozás még mindig a legnagyobb siker a koncerteken. Annyit tennék csak hozzá, lehet, hogy tévedek, de szerintem Donát az énekes nagyon izgul az első nótánál, de amint látja, hogy a közönség vele együtt énekel, rögtön feloldódik és kezdődik az extázis. Nem tudom, hogy hányadik alkalommal láttam őket, de mindig így éreztem. (szubjektív vélemény)

A következő attrakció előtt elmondanám, hogy a nagyteremből átjutni a kisterembe (ill. itt közepes teremről beszélünk), nem egyszerű, mert ugyan közel vannak egymáshoz, de a tömeg miatt elég időigényes. Ezért könnyű lemaradni a koncert elejéről.

Így volt ez most is, amikor Salgótarján legismertebb zenekara állt a színpadon, a Macskanadrág. Nem egy anarchista punkbanda, de így is nagyon gyors, dallamos zenét nyomnak, élvezhető énekkel. Garfield és Szabi felváltva énekelnek a gitározás mellett. A fotózási helyzetkép ugyanaz volt, mint a Barackcánál, csak még annyira sem jutottam a színpad elé, így kevés kép készült. Koncert után mondta Garfield, hogy nyugodtan felmehettem volna a színpadra. Na, majd legközelebb.Mire a Prosectura elkezdte a műsorát, addigra jó nagy tömeg gyűlt össze a nagyteremben. Beleestem ugyanabba a hibába, mint a tavalyi Punk Karácsonyon, hogy a koncert elején próbáltam bejutni a nagyterembe, amikor is már lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Így egy kis kerülővel felmentem a színpadra, ahol nagy fotózásba kezdtem „profilból”. Itt is közbeszólt a füst, de a közelség miatt többet lehetett látni a zenekarból. A banda a régi ismertebb dalokon kívül elővett néhányat az új albumról is. Ugyanúgy hozták a kötelezőt, ahogy megszoktunk tőlük. Hiába, na, 25 év az 25 év. A nézőtéren sem maradt el a szokásos kemény pogózás.

Irány a kisterem! A Hatóságilag Tilos nevű zenekar is sűrű résztvevője a punk ünnepnek, most is itt voltak. Mivel már tudtam, hogy a karszalagommal nem kell átverekednem magam a tömegen, egyből a színpadra mentem. Már ők is nagyban játszottak, amikor odaértem. Ők számomra egy érdekes banda. A karrierjük elején nagyon kemény punkot nyomtak, a szövegeik is olyanok voltak, hogy néhányba még a Prosectura is belepirult volna. Az utóbbi években viszont nagyon átmentek alternatívba és koncerteken is főként azokat a számokat nyomják. Megkomolyodtak a fiúk. A punkos közönség így is jól reagált ezekre a „puhább” nótákra és ez a lényeg. Sikerült elkunyerálnom egy féltve őrzött setlistát.
Megyeri Ferit kérdeztem a Hétköznapi Csalódások fellépése előtt, hogy mennyire zavarja, ha ott lábatlankodom a színpadon. Tudtam, hogy felesleges kérdés, de ezt kívánja az etikett. A közlekedés miatt megint lemaradtam pár nótáról, de maradt még bőven a repertoárban. Szerencsére elmaradt a színpadi köd, így élesebb fotókat lehetett készíteni. A Picsa is játszott dalokat az új albumról, de természetesen többségében a régebbi sikernóták szóltak. Ferinek a térde nem bírta a gyűrődést, de jól palástolta a fájdalmakat, csak egy félperces leüléssel pihentette magát. Reméljük, hogy minden rendbe lesz a december 30.-i székesfehérvári elő szilveszterre.

A kisterem utolsó fellépője a Kovbojok volt, de mivel sokat időztem a Konflikt öltözőjében, ezért kb. 4 percet láttam a műsorból. Előzetesen megnéztem őket a YouTube-on és csodálkoztam a meghívásukon. A videók szerint kéttagú volt a zenekar, egy dobgitáros srác és egy énekes, aki valami ülőalkalmasságot püffölt éneklés közben dobütővel. A színpadon viszont hárman voltak, volt még egy dobos, és az énekes pengette a basszusgitárt. A stílusuk…szóval…az egyenlet úgy jön ki, hogy a pajzánlakodalmast összekeverjük a punkkal. Elég nagy sikerük volt, köszönhetően a nem mindennapi humornak, ami jellemzi a szövegeket. Egyszer megnézném őket rendesen.

A szlovák Konflikt volt punk ünnep legutolsó fellépője. Itt már nem volt annyira zsúfolt a nagyterem, de még mindig sokan voltak. Magunk között szólva, elég fárasztó nap volt. Úgy döntöttem, hogy nem fotózok most, hanem videózok. A fiúk belecsaptak a húrokba és hallhattuk az ismert nagy slágereket. Közben Jury elmondta, hogy 25 éves a banda és ebből az alkalomból próbálnak szervezni Budapestre is egy nagyszabású koncertet jövőre. Emellett megemlékeztek az egyik volt dobosukról, aki már odafenn püföli a bőröket. Jó hangulatot csináltak és itt sem maradt el az énekeltetés, kisebb-nagyobb sikerrel. A szlovák nyelv nem könnyen megjegyezhető. A közönségből hangosabban szóltak az ilyen refrének, mint pl. „Lálálálá” vagy a „čo je, čo je, čo je, čo je”, kevésbé visszhangzott az, hogy „Pokúsme sa žiť, bez nenávisti byť! Jazyk ani pleť, nie sú problém ve” vagy pl. „Maroš sakra kde zas trčíš? Veď ten pohár ledva držíš! No tak chlapi ja už idem, veď len prvé pivo pijem!” Amúgy jó hangulat uralkodott a nézőtéren. A koncert vége felé (kb. hajnal 2 óra), mivel délutántól nem ettem, nem ittam, kezdtem érezni, hogy gond lesz, főleg hogy továbbra is szállt a füstköd az arcomba. Szerencsémre a színpad oldalánál élvezte a műsort Barna barátom a Picsából. Szóltam neki, hogy S.O.S. szervírozzon valahonnan vizet, mert eldobom magam kamerástól. 3 perc múlva meg is érkezett az életmentő vízzel. Azóta ő a Bársony „életmentő” Barnabás. Egyébként volt büfé, csak az ételre legalább 10 percet kellett várni és sokan álltak előttem, ezért hanyagoltam. Mindenesetre happy end lett a vége. Az est lezárásaként Lojzoval dedikáltattam a tőle kapott dobütőt.
Összességében nagyon jól sikerült a rendezvény, sőt egyre jobb! Várjuk a folytatást még sok évig!

Üdvözlettel
Tusják Zoli
(szorgalmas lemezgyűjtő)



Ezen hír származási helye: Metalkilincs
( http://www.metalkilincs.hu/news.php?extend.2309 )