Hír: Subcortic – „ Az ember érzelmi világa változatos, hol szerelmesek vagyunk, hol pedig dühösek, hol mindkettő egyszerre” – Interjú
(Kategória: Interjú)
Küldte: Andrea
csütörtök 30 november 2017 - 17:42:02


Hogyan, hol és mikor született az ötlet és az elhatározás, hogy zenekart alapítotok?

A: Korábbi zenekarokba nem fértek bele az ötleteim, és évekig csak gyűltek a félig kidolgozott ötletek, dalkezdemények. Aztán egyszer csak, úgy 2015 vége felé, eljött az idő, hogy bandát szervezzek. Szerettem volna már lemezen látni a dalokat illetve színpadra vinni a produkciót.

D: Az előző bandám (Dressed in Black) leállása után, megmaradt bennem az ambíció, hogy egyszer tovább folytassam a zenekarozást, így rendszeresen rálestem a zenekaros, tagkeresős hirdetésekre a neten. Ám jó ideig nem találtam semmi kedvemre valót. Aztán 2015-ben kiszúrtam egy hirdetést, amit Atesz adott fel, hogy szeretne egy saját számokat játszó zenekart, irányvonal Anathema, Paradise Lost. Na mondom, ezeket a bandákat én is nagyon szeretem és kíváncsi lettem a történetre. Úgyhogy írtam Neki és nem sokra rá találkoztunk is. Elmentünk sörözni, de már útközben a söröző felé, kiderült, hogy nagyon hasonlóak a múltbeli zenekaros tapasztalataink, csalódásaink, élményeink és sok szempontból nagyon hasonlóan látjuk a dolgokat zeneileg is és emberileg is.

Aztán a söntés mellett megmutatott két számtervet és akkor már éreztem, hogy ebből lesz valami....megvolt a hullámhossz.

Kezdjük a zenekar nevével! Nekem ez mindig nagy kérdés, olyan, mintha az ember a születendő gyermekének keresne épp nevet. Meghatározó. Miért pont Subcortic?

A: A név egy orvosi kifejezésből származik, csak kicsit lerövidítettem. Subcortical - "kéreg alatti"-t jelent, kifejezi részben az underground jelleget, de simán belemagyarázzuk még a logónkban a madarat is, ami a Corvus, azaz a holló. Egy jól skandálható, három szótagos név, ráadásul nem is lehet mással összetéveszteni...egyedi. Valahogy így lett Subcortic.

D: Egyszer Atesz kérdezte tőlem, hogy mi legyen a Banda neve? De mivel éreztem, hogy Atesznak határozott elképzelései vannak, visszakérdeztem, hogy Neki van-e ötlete? Természetesen volt.

-Subcortic.-válaszolta. -Hmmmm- válaszoltam. Ez jól cseng, jól lehet höjjögtetni: Sub-Cor-Tic… Tetszett. Atesz azt mondta, azért is jó mert egyedi név, a mi saját szavunk a zenekarra. Az értelme a tudatalattiságra utal, mindarra, ami az ember tudatában, lelkében feszül, mindarra, amit az ember elfojt magában, vagy éppen ott van az emberben, mint lehetőség. A dalainkban is leginkább ezzel foglalkozunk a lélek dolgaival.

Rögtön egy nagylemezzel szeretnétek indulni. A tapasztalatom inkább az, hogy a bandák előbb koncerteznek, kidobnak egy EP-t, klippet stb. és csak pár év elteltével jön a nagylemez. Nálatok miért ez a sorrend?

A: Nem akartam húzni az időt évekig 3 számos anyagokkal. Amikor összejött a társaság, a srácokat kész tények elé állítottam: van egy rakás dal, úgyhogy megcsináljuk a lemezt, nem aprózzuk el. Nekem ez amolyan státusz-szimbólum, amit meg kell lépni ahhoz, hogy komolyan vegyenek egy zenekart.

D: Öregek vagyunk, ilyenkor az ember már siet, hogy minél több dolgát el tudja intézni. Atesz meggyőzött bennünket arról, hogy ideje mihamarabb belekezdeni a közös történetünkbe, hogy ha lehet, még tisztességgel a végére tudjunk érni a kalandnak.



Mutasd be pár szóban az albumot?

A: Csupa vidámság. Már az első dalnál érezni, hogy itt kérem, aki tábortűz nótákra számított, az ráfaragott rendesen. Aztán később se lesz jobb, hehehe. Pár gyorsabb tétel, igazi koncertre való betonozás némelyik dal, de amúgy inkább középtempós számok vannak a lemezen. Meg bánatmetál, ha úgy tetszik. A lemezt záró dal pedig gondoskodik róla, hogy véletlenül se legyen jó kedve az embernek mire a lemez végére ér. Szép kilátások.

D: Most mit mondjak? Olyan ez az album, mint egy hullámvasút, elindul az ember rajta és ki tudja hol áll meg? Minden elfogultsággal mondom, habár a stúdiózás miatt már biztos, hogy több ezerszer meg kellett hallgatnom, még mindig nem tudtam megunni… Ez már jelent valamit. Csak remélni tudom, hogy ezt mások is így érzik majd.

Hol tart most a zenekar és hová szeretnétek eljutni?

D: Még a történet elején tartunk kb. ott, ahol a Hobbitok elindulnak a Megyéből, az elhívás megtörtént és útra keltünk és kezdenek bonyolódni a dolgok... Irány Mordor!

A: Próbáljuk nyomni a zenekart, hogy minél több emberhez jusson el a zenénk. Aztán csináljuk a videókat is a YouTube népének, illetve szervezzük a koncerteket.

Hogyan és mikor alakult ki a jelenlegi felállás?

D: 2015 végétől elkezdtük Atesszal kidolgozni a számokat. Rengeteg kész ötlete volt, már csak az éneket kellett hozzá kitalálni, szöveget írni, és néhol a nóta szerkezetét átgondolni. De valamihez még szöveg ötlete is volt Atesznak. Nekem az volt az elképzelésem, hogy először ketten csináljuk meg az albumot vagy legalábbis egy EP-t és csak ez után keressünk majd zenésztársakat magunk mellé.

Az volt a meglátásom, hogy a felvett, kész dalokat meghallgatva a jelentkezők jobban fel tudják majd mérni, hogy mennyire állnak hozzájuk közel az alkotások és így könnyebb lesz megtalálnunk azokat a társakat, akikkel hosszútávra tervezhetünk. De Atesz úgy volt vele, hogy lesz, ami lesz; üssük a vasat és a számok befejezése mellett kezdjünk bele a tagkeresésbe is. Örülök, hogy végül ezt az utat választottuk, mert egyrészt szerencsénk is volt, mert kiváló zenésztársak jelentkeztek a posztra, másrészt pedig így sokkal gyorsabb és kreatívabb lett a haladás, mintha az én kezdeti, fontolva haladó elképzeléseim szerint haladtunk volna.

A: Bizony, úgy két évvel ezelőtt kezdtük a kezdtük el a közös munkát Danival, de csak 2016 nyarán lett teljes a zenekar. Azért 2017 tavaszán történt egy tagcsere gitáros poszton, de azóta stabil a zenekar. Jól megértjük egymást emberileg is, nagyon jó a társaság.

Meséljetek a bemutatkozó albumról, a felvételekről, a stúdiómunkáról!

A: Már elég régóta terveztem, hogy lemezre kerüljenek a dalok, csak épp a megfelelő társaság hiányzott. Aztán csak összejött a banda, én pedig úgy döntöttem, hogy akkor csináljuk is a lemezt, ne húzzuk az időt. Meglepően jól mentek a dolgok, annak ellenére, hogy nem sok tapasztalattal vágtunk neki a stúdiózásnak, és a dalaink sem hasonlíthatóak egy faék egyszerűségéhez. Szóval, volt munka bőven, főleg, hogy pár dalról még hiányzott a végleges szöveg is, de alapvetően azért kész dalokkal álltunk neki a felvételezésnek. Érden, a Nortyx stúdióban vettük fel a dalokat, Tóth Péter hangmérnök vezényletével. Ezúton is köszönet a profi hozzáállásért és a minőségi munkáért! Amúgy a klasszikus sorrendben ment a felvétel: dob, basszus, gitárok, ének, vokálok. A keverés és a maszter is a Nortyxban készült.

D: Izgalmas és jó élmény volt a stúdió munka. Izgalmas volt, mert volt olyan, hogy a hét elején még nem volt meg egy dalhoz a szöveg és az énekdallam, de a hétvégén már vettük volna a nótát. Egyszerűen hetek óta nem jött a dalhoz ihlet, de aztán egyik reggel fogmosás közben kattant valami és pikk-pakk meg lett a dolog. Nagyon jó hangulatú volt az egész felvétel, nem volt feszengés, idegeskedés, mindenki végtelenül türelmes volt a másikhoz. A hangmérnökünk, Tóth Péter (Pepe) is teljesen támogatóan, kreatívan állt az egészhez. Pepe hamar olyan lett számunkra, mintha Ő is a zenekar tagja lenne. Nehéz dolog a stúdiózás, mert összeszedettnek kell lenni, egy adott állapotot rögzít az ember és lehet, hogy éppen pont a stúdiózás napján nem vagy a toppon fizikálisan vagy lelkileg, de mégis meg kell próbálni a legtöbbet kihoznia az embernek magából, magához képest. Nagyon hálás vagyok a csapatnak és Pepének, hogy ezt az összeszedett állapotot, támogató atmoszférát maximálisan segítették, hogy létrejöjjön.


Mennyi idő alatt készült el az anyag?

A: Kb. 6 hónap...2017 március elején kezdtük a munkát és valamikor június végére készültünk el a felvételekkel. Majd jött a keverés és a maszter, és ősz lett... Voltak közben szünetek - ezért is tartott ilyen sokáig - amúgy összesen 17 napot voltunk a stúdióban.

D: Hát az énekfelvételek megnyomták a stúdiózás idejét az biztos. Állandóan mindenféle vokálötlettel álltam elő. Ha rajtam múlik, még mindig a stúdióban lennénk és már a templomi kórus méretnél tartanánk a szólamok tekintetében. Nem tehetek róla, ihletően hatott rám a hely és a hangulat is mindig jó volt...szerettem ott lenni, no.

Hogyan zajlik a dalírás, az alkotó munka?

A: Az ATD lemez összes dalát, mármint a zenét én írtam, a szövegeket Dani. Pár kritikus helyet leszámítva a dobtémákban Ádám szabad kezet és lábat kapott, bele is tette rendesen a fantáziáját. A munka általában úgy zajlik, hogy 60-70%-ban megírom a dalt, itt még se szóló, se szöveg, vagy csak szövegvázlat van, a szóló meg nagyjából a fejemben. Aztán Dani ír rá valamit, és jól megvitatjuk, hogy miből kell több/kevesebb illetve a szövegben kell-e valamit átírni. Aztán a végén megírom a szólót. Legtöbbször ez a menetrend. A kritikus pont amúgy mindig az, hogy jön-e az ihlet. Ha az megvan, akkor viszonylag gyorsan összejön a dal.

D: Szerintem gördülékenyen alkotunk. Nagyon hálás vagyok Atesznak, egyrészt mert szerintem zseniális ötleteket hoz, másrészt meg szinte teljesen szabadkezet kapok, hogy miről írok, milyen énektémákat találok ki. Persze át szoktuk beszélni, hogy Neki mit jelent egy dal; van-e valami elképzelése, ötlete a dalszöveggel kapcsolatban. De igazából rám hagyja a dolgot, merre indulok el, ha van is elképzelése, nem ragaszkodik hozzá foggal-körömmel, bízik bennem és ez jó érzés… Megtisztelő!

Úgy érzem, az első album kapcsán nagyon jól egymásra hangolódtunk és jó alkotópáros lettünk, de ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben a többi tag ne kapcsolódhatna be a dalok kitalálásába, megírásába. Azt szeretnénk, ha a zenekaron belül mindenki megvalósíthatná és kibontakoztathatná zenei önmagát.


Milyen gyökerekből táplálkoztok, kik voltak hatással rátok?

A: Részemről Anathema, Paradise Lost és Death a legerősebb hatás. De régebben is sok mindent meghallgattam. Testament, Savatage, Dream Theater is nagy kedvencem, meg sokan mások, hosszú lenne a lista. Talán ezen zeneakrok hatásai le is csapódtak a dalok írásánál. A legjobb mondjuk az, amikor olyanokhoz hasonlítanak minket, akiket nem is hallgatunk.

D: Rám elsősorban a Queen volt nagy hatással, volt egy időszak, amikor nem is hallgattam mást.Aztán jött a Depeche Mode és Moonspell. Megfogott a dalaik komolysága, borongós dallamossága és persze biztos az is szerepet játszott a rajongásomban, hogy a frontembereknek hasonló bariton hangfekvésük van, mint nekem, így könnyű velük énekelnem a dalaikat. Aki még nagyon nagy hatással van rám, mind zeneileg, mind emberileg, az Török-Zselenszky Tamás. Ha dalszövegírásról van szó, ha tartalomról, mélységről és magasságról, számomra Ő a mérték.

Honnan veszitek a témákat a dalszövegekhez, miről szólnak a dalaitok?

A: Csupa kedves témánk van. Legtöbbször hit, kilátástalanság, tudathasadás, öregség, félelmek és a kimeríthetetlen téma, a vallás. Azért néztünk rendesen, mikor valahogy minden dalban megjelent valami vallási utalás, pedig nem terveztük… Politikával nem foglalkozunk, a csajozós, bulizós szövegek meg más műfaj. Inkább az emberi természettel, a lélek dolgaival, illetve a minket körülvevő világgal foglalkozunk.

D: Miről szólnak a dalaink? Mindenkinek másról. Sokféle végzettséget szedtem össze az eddigi életem során, de van egy különös végzettségem is, teológus vagyok. Már gyerekkoromban is mindig azon töprengtem, hogy mit jelent embernek lenni; miért vagyok itt; mi a célja ennek az egésznek; miért van hajlamunk arra, hogy a saját vagy éppen az egész világunkat bolondokházává tegyük?

Szóval a dalszövegekben is leginkább ugyanezt a kérdésfeltevős, válasz-találós, válasz-keresős utat folytatom tovább.

Vidéki zenekarként általában nehezebb elindulni. Nektek mi a tapasztalatotok?

D: Szerintem nehezebb elindulni, mert a koncert előtt meg kell etetni az állatokat, van, hogy locsolni kell. A szomszédoknak is köszönni kell, különben megsértődnek, s van, hogy szóba is elegyednek az emberrel...szóval összességében, tényleg nehezebb elindulni itt vidéken, mint amikor még Pesten laktam. Erre fel kell készülni, ha vidékre költözik az ember. De idővel bele lehet szokni.

A: Szerintem nem rosszabb a helyzet, mint ha Budapesten lennénk. A távolság sem jelentős, bármikor felugrunk a fővárosba. Talán még előny is lehet egy vidéki zenekarnak, hogy helyi szinten nincs akkora konkurencia. Igaz, kevesebb a potenciális zenész. Szerintem egy zenekar beindítása mindenhol nehéz eset.


Kikkel koncerteznétek szívesen?

D: Nekem nagy álmom, hogy egyszer a Moonspell előzenekara lehessünk. Hazai szinten szívesen koncerteznék a Miserium, Leecher, Summer Freeze, Hetedik Ég zenekarokkal. Őket is nagyon szeretem. Mire számíthat az, aki elmegy egy hús-vér élő bulira?

D.: Azt hiszem, egy igazi őrült metál házibulira, leginkább.

Viszont zenéltetek már a fővárosban. Milyen a budapesti közönség?

A: Az S8-ban játszottunk, jó kis buli volt. Nekem pozitív volt mindenképp a közönség. Dani zseniális frontember, hihetetlen hangulatot képes csinálni bárhol.

D: A budapesti közönség vére talán sokkal finomabb, sokkal jobban esik, talán mert romlottabb egy picit, mint hazánk más tájain.

Milyen visszajelzéseket kaptok? Pozitív, negatív kritika?

A: Voltak megjegyzések a dalok sokféleségére, szerencsére inkább pozitív értelemben. Erről csak azt mondom, hogy vannak zenekarok, akiknek minden lemezük egyforma, "ha valami bevált, akkor minek változtatni", jelszóval. De vannak, akik lemezről lemezre változnak, hátha több új rajongó jön, mint amennyi régi elmegy. Aztán itt vagyunk mi, akik még egy lemezen belül sem vagyunk képesek ugyanazt csinálni... Azért mindegyik dalban ott van a Subcortic hangulat, nem csapongunk, maradunk a műfaj határain belül. Egyszerűen csak kell a változatosság, nem akartunk 13 egyforma dalt tenni a lemezre.

D: Hát igen, elég változatos az album. Az ember érzelmi világa is változatos, hol szerelmesek vagyunk, hol pedig dühösek, hol mindkettő egyszerre. Az album is ilyen, sokféle érzelem, téma, hangulat fejeződik ki rajta. Ez lehet, hogy megosztja majd az embereket...nem tudom. Igazából nem nagyon érdekelnek a kritikák, max. csak akkor, ha olyan embertől kapom, akit ismerek és adok a szavára.


Letöltés vagy cd vásárlás? Mennyire ragaszkodtok a cd kiadáshoz? Nem lenne egyszerűbb csak online elérhetővé tenni a hanganyagokat?

D: Szerintem mindkettő. A mai világban fontos, a kényelmes, gyors elérhetőség, de rajongóként és alkotóként is jelentős, ünnepélyes pillanat az alkotást a kezébe veszi.

A: Egyszerűbb a letöltés, valóban, de van annak egyfajta varázsa, amikor az ember a kezében tartja a CD-t és nézegeti a borítót. Igaz, ennek ma már nincs nagy jelentősége, mikor sokan telefonról, számítógépről hallgatnak zenét, vagy már csak a kocsiban van CD lejátszó...

Angolul írjátok a dalokat. A műfaj miatt gondoltátok ezt jobbnak vagy külhoni terveitek is vannak?

D: Két dolog miatt lettek angol nyelvűek a szövegek. Kezdem a személyes vallomással. Magyarul borzasztó nehéz jó dalszöveget írni, ahhoz szerintem költőnek kell lenni, hogy magyarul valami őszintén szóljon, meglegyen benne a kellő tartalom és a szép forma. Én magamat dalszövegírónak tartom, de nem vagyok költő. Az ihletettség legmagasabb szférája, a költészet csatornái viszonylag ritkán nyílnak meg előttem. Mondanivalóm van bőven és szeretek játszani a rímekkel, szeretem a dallamosságot, de ez még nem költészet. Nem tudom, ismeritek Zselenszky Tamást? Nekem Ő az etalon… Na, az Ő dalszövegei az költészet, ezért nyugodt szívvel írhat magyarul. De mondhatom József Attilát is példának, sok versét megzenésítették és jól szólnak. Én ehhez mérten, csak dalszöveg író vagyok és az angol nyelv ezt elbírja. A magyar nyelvhez több kell, hogy az ne sántítson és gyönyörködtessen az alkotás.

Másik dolgok pedig az, hogy ha megnézitek, akkor könnyen belátható, hogy a média által mennyire a perifériára lettek szorítva a rock, metál műfajok. A nagyobb médiumok összeteszik a kezüket és azt mondják, hogy azt adjuk az embereknek, amire igényük van, de valójában nem igazán kínálnak fel az embereknek választási lehetőségeket, szóval rengeteg tehetséges előadó, művész el sem jut odáig, hogy a köztudat közelébe kerüljön. Általában mindig a jól bevett, mára már jól profitáló, befuttatott műfajok, nevek vannak nyomatva. Szóval ezen elgondolkodva, arra jutottam, hogy hallgatóság szempontjából, ha már egy olyan műfaj szerelmesei vagyunk, ami manapság a periférián mozog, akkor egész mást jelent itthon a periférián lenni, vagy nemzetközi szinten. Nemzetközi szinten pedig adja magát, hogy a "Birodalmi Nyelven" szólaljon meg az ember. Szóval igen, csábít bennünket a nemzetközi periféria lehetősége.

Egy magyar nyelvű nótát is terveztek a lemezre. Ezt milyen megfontolásból?

D: Lelkiismeretből, az angol szövegek miatt. Amikor Atesz megmutatta a dalt, a refrénhez eldúdolt egy szöveget. Bevallom, először azt elég egyszerűnek találtam, viszont őszinte volt és belemászott a fülembe a strófa. És egész nap a refrént dúdoltam, aztán már a Kedvesem is ezt dúdolta, szóval éreztem, hogy ezen nem szabad változtatni, meg kell tartani az ötletet, de sokáig nem tudtam tovább gondolni a dalt.Aztán történt az a tragikus veronai buszbaleset, ami az egész országot megrázta. Én éppen kint dolgoztam a műhelyemben, ezen gondolkodtam és valahogy elteltem együttérzéssel és késztetést éreztem, hogy újra elővegyem a dalt és ekkor született meg bennem a szám iránya, ekkor kezdett el kibontakozni az egész, ekkor mutatta meg magát. Nekem erről szól a dal, a búcsúzás fájdalmáról.Bár szerintem, sokak inkább majd olyan szerelmes búcsúzást látnak majd a dalba, mintsem a szeretteinktől való életben történő elbúcsúzást. De ez nem baj. Egy dal jelentései nincsenek kőbe vésve.

A: Hát, valahogy így történt, szóval valójában nem terveztük, csak így alakult.

Mit szóltok a mostanság divatos metál irányzatokhoz? Metalcore, djent, stb...Hatással vannak ezek a zenétekre?

D: Én nyitott vagyok mindenféle stílusra, a problémám inkább az, hogy mostanában ha egy Bandára felfigyelek, mert van egy jó számuk, az albumuk meghallgatása után az az érzésem támad, mintha egész végig, annak az egy jó számnak a változatit hallgatnám és így az album egyetlen egy nagyon hosszú nótává olvad össze, egymástól alig megkülönböztethető alkotások masszájává. A metalcore-nál különösen ezt érzem, pedig vannak jó kis pörgős dalok ebben a műfajban is, de valahogy hamar elunom, és nem köt le a történet.

A: Engem nem hoz lázba különösebben és nem is befolyásol. Szerintem már kialakult a stílusom. Az alkotómunkára ugyan hatással van az, hogy éppen miket hallgatok, ez elvihet sötétebb/vidámabb, gyorsabb/lassabb, egyszerűbb/komplexebb irányba, de általában azért megmaradok a dark/metal környékén. Úgyhogy tuti nem lesz citerázás meg opera áriázás, sem ír kocsma zene, sem lakodalmas metál. De matekozni se fogok, csak mert most épp az a divat.

Milyen terveitek vannak 2018-ra?

A: Videókat csinálni, terjeszteni a banda hírét, játszani az országban mindenfelé. A második lemez is tervben van, írjuk a dalokat, de hogy mikor lesz belőle valami, az kérdéses. Van már pár dal és egy csomó ötlet is kavarog a fejemben, de az látszik, hogy folytatódik az irány, amit az ATD-n elkezdtünk. De amíg nem áll össze a második lemez, addig csinálunk még pár videót meg koncertezünk.

D: Én szeretném, ha minél több falunapon játszhatnánk. Egy feltörekvő zenekar hazánkban aligha számíthat bevételre a koncertek után, inkább ráfizetés van az utazás miatt. Szóval rájöttem arra, hogy ha már veszteségesek a bulik, akkor legalább legyen ingyen pörkölt meg zsíros kenyér, családias vendéglátás...amit megeszel, az már a Tiéd! Szóval remélem 2018-ban a lehető legtöbb falunapon és vidéki gasztro-fesztiválon ott leszünk. Nekem ez az álmom, jókat enni és inni a koncertek után a zenész barátaim társaságában. Ha már ez összejönne, akkor nagyon boldog lennék.:)

A kérdésekre Győry Attila (Atesz) és Horváth Dániel (Haldar) válaszolt.




Ezen hír származási helye: Metalkilincs
( http://www.metalkilincs.hu/news.php?extend.3457 )